Nem tévhit azt állítani, hogy a csuklókaros napellenzők tokszerkezetüktől és kialakításuktól függetlenül a nyári időszak kötelező kellékei otthonunk teraszainak és erkélyeinek. A napsütés ellen ugyanis leginkább a melegebb hónapokban kell védekeznünk, azonban főként a globális felmelegedés hatására egyre gyakrabban fordul elő, hogy az átmeneti időszakokban, sőt télen is használni kell az árnyékolót.

Gyakran nem is annyira a napsugárzás, mint inkább a káros UV-sugarak távoltartása miatt, de akármelyik eshetőség is áll fenn, soha ne feledjük, hogy a leghidegebb hónapokban ezek a kiegészítők körültekintő bánásmódot igényelnek mind a használat, mind a tárolás tekintetében. Az ehhez kapcsolódó szükségleteket vettük számításba az alábbiakban!

Az eső és a hó is nagy kárt tehet benne télen

Bár általánosságban elfogadott kijelentés, hogy a kisebb esők nem tesznek kárt a csuklókaros napellenzőben, ez azonban kizárólag addig igaz állítás, amíg nincsenek fagypont alatti hőmérsékletek. Bár a ponyva maga vízhatlan, tehát legfeljebb a felülete válik nedvessé egy kiadós esőtől, de amennyiben vizesen feltekerjük, az éjszakai vagy a nappali fagyok olyan súlyos károkat okozhatnak a szerkezetben, hogy amiatt a teljes eszköz cseréje is indokolttá válhat.

Különösen igaz mindez az elektromos kialakítású napellenzőknél, hiszen a kis nedvesség a mínuszokban megfagy, jégkristályokká alakul át, ami növeli a víz térfogatát, vagyis olyan károk keletkezhetnek a napellenzőben, ami normál esetben elképzelhetetlen lenne. Ha tehát télen megázott a ponyva, a feltekercselés előtt mindig bizonyosodjunk meg arról, hogy teljesen meg tudott száradni, amivel rengeteg kellemetlenséget előzhetünk meg.

Amennyiben figyelmetlenségünkből vagy más problémából kifolyólag a napellenzőre hó került, hasonló eljárást kell követni, mint az esőnél, de mindenekelőtt tisztítsuk meg a textilt a nedvességtől, még mielőtt a ponyvára ráfagy. Amennyiben vészhelyzet van, tehát szakadó hóesésben maradt kieresztve a ponyva, a visszahúzást úgy kezdjük meg, hogy folyamatosan tisztítjuk az árnyékolót – soha ne kerüljön nedvesség a tekercsbe –, hiszen még ez is szerencsésebb, mint megvárni, amíg a hó nagy súlya alatt a szerkezet egyszerűen összetörik. Hiába vízálló ugyanis a csuklókaros napellenző ponyvája, a hónak óriási súlya van, ami emiatt nagy kárt tehet még a megfelelően telepített eszközökben is.

Csak száraz időben használjuk

Noha az időjárás manapság igencsak kiszámíthatatlan, azért érdemes a téli időszakban a fentiek miatt még körültekintőbben eljárni a napellenző használatával. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy ha szükséges, akkor bátran eresszük ki, hiszen télen is lehet zavaróan erős a napsütés, azonban lehetőleg csak száraz időben tegyük. Nyáron ugyanis a szemerkélő eső nem tud kárt okozni a napellenzőben, hiszen a vízcseppek leperegnek a ponyváról, hovatovább a nagy meleg biztosítja a gyors száradást, de a hideg évszakokban ez a képlet nem ilyen egyszerű.

Az automatizált megoldások egyébiránt a téli időszakban is nagy segítséget nyújtanak a napellenzők körültekintő és helyes működtetésében. Bár a nyárhoz viszonyítva ilyenkor szükséges lehet az átprogramozásuk – nem elég például a szélerősséget nézni –, ugyanakkor a megfelelő szenzorokkal kiválóan felkészíthetjük őket arra, hogy eső vagy hó esetén még azelőtt biztonságba helyezzék magukat, hogy teljesen nedvessé válnak, illetve a lerakodó jégkristályok valami komoly kárt tegyenek bennük.

A tokozott típusok vannak a legnagyobb biztonságban

A fenti problémák miatt, valamint a termékek hosszabb élettartamának érdekében a csuklókaros napellenzőket az emberek többsége inkább nem használja a téli időszakban, de ennek ellenére is rendkívül lényeges odafigyelni a megfelelő tárolásukra. Elsőként például arra, hogy az utolsó használatkor teljesen szárazan tekercseljük fel őket, hiszen sokan még ősszel, párás, ködös, nedves időben is kieresztett állapotban hagyják, és nedves felülettel teszik el télire, ami kellemetlen meghibásodásokhoz, penészesedéshez, fakuláshoz, foltokhoz és idő előtt meghibásodásokhoz vezethet.

A megfelelő téli tárolás lehetőségét egyébiránt már a telepítés minősége, valamint a tokszerkezet sajátossága meghatározza. A nyitott tokszerkezetes napellenzőket például nem szerencsés homlokzaton elhelyezni, csak és kizárólag eresz alatt, vagy valami egyéb védett helyen, a lényeg az, hogy feltekert állapotban semmilyen nedvesség, így hó vagy eső ne tudja érni az eszközt. A legbiztonságosabb megoldás ebben az esetben a teljes tokszerkezettel ellátott típus, merthogy ezek a tokok képesek minden irányból körülölelni, ezáltal kis túlzással hermetikusan elzárni a külvilágtól a feltekert ponyvát, valamint az elektromotort, aminek jóvoltából az kiváló védelmet nyújt a nedvesség, sőt még a nagy hideg ellen is.

A féltokozott napellenzők kompromisszumos megoldást jelentenek ugyan, de homlokzati kialakítás esetén nem a legszerencsésebbek. Bár felülről megvédik a ponyvát, de amint egy kis széllel érkezik a hó vagy az eső, és a fagy sem várat magára túl sokat, akkor ez a köztes alternatíva könnyedén csődöt mondhat a gyakorlatban, tehát a legbiztonságosabb a teljes egészében tokozott kialakítás lesz.